Kovács Attila volt MLSZ-elnök nyilatkozott az index újságírójának:

A Portugália elleni első hazai mérkőzésünk a Népstadionban volt. Ott éreztem először, hogy nekem itt jövőm már nincsen. Nem azért, mert kikaptunk, tévedés ne legyen. Minden mérkőzés előtt bementem a csapathoz, nem szakmázva, hanem megpróbáltam őket a magam módján felspannolni, hogy úgy menjenek ki, hogy „ide nékem, széttépem, bárki legyen is az”.

Az előtte lévő barátságos mérkőzések előtt mindig bementem az öltözőbe. Portugália ellen, mikor szeretettem volna bemenni az öltözőbe, nem tudtam. Nem engedtek be, engem mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökét. Soha nem fogom elfelejteni, hogy az akkori a miniszterelnök, aki jelenleg is kormányfő, volt benn a játékosoknál, és ő beszélt velük. Ennek köszönhetően én nem mehettem be hozzájuk, mert az ő biztonsági emberei nem engedtek be. Aztán a félidőben ugyanez történt. Úgyhogy én akkor már tudtam, hogy az én napjaim meg vannak számlálva.

Amikor még rendesen, hivatalosan elnökként működtem, kiírtunk egy pályázatot, amelyben meg lehetett pályázni az NB I.-es, pontosabban a professzionális nemzeti bajnokság csapatainak a beléptetőrendszert. És hozzám a Berzi Sándor még akkor úgy jött, hogy Baróti Lajos unokája is szeretné ezt megpályázni. Bejött hozzám két jól öltözött, öltönyös úriemberrel, és elmondták, hogy ők is szeretnék ezt megpályázni. Leraktak elém az asztalra tízmillió forintot, és azt mondták, hogy ők ezzel szeretnék segíteni a döntésemet. Mondtam nekik, hogy legyenek szívesek, vegyék fel ezt a pénzt az asztalomról, és nagyon szépen megkérem önöket, hogy hagyják el az irodámat.

Forrás és kép: index.hu